524
Messap<us>
376 V.² = 389 Fl.
Serv. Aen. 7, 691: AT MESSAPVS EQVOM DOMITOR NEPTVNIA PROLES hic Messapus per mare ad Italiam uenit [...] ab hoc Ennius dicit (commemorat codd. aliqui) se originem ducere, unde nunc et cantantes inducit eius socios et eos comparat cycnis.
Cf. Sil. 12, 393; cf. etiam Suid. s.v. Ἔννιος, E 1348, v. II p. 285 Adler: Ἔννιος, Ῥωμαῖος ποιητής· ὃν Αἰλιανὸς ἐπαινεῖν ἄξιόν φησι. Σκιπίωνα γὰρ ᾄδων καὶ ἐπὶ μέγα τὸν ἄνδρα ἐξᾶραι βουλόμενός φησι μόνον ἂν Ὅμηρον ἐπαξίους ἐπαίνους εἰπεῖν Σκιπίωνος. δῆλον δὲ ὡς ἐτεθήπει τοῦ ποιητοῦ τὴν μεγαλόνοιαν καὶ τῶν μέτρων τὸ μεγαλεῖον καὶ ἀξιάγαστον· καὶ ὡς ἐπαινέσαι δεινὸς Ὅμερός ἐστι καὶ κλέος ἀνδρὸς πυργῶσαι τε καὶ ἆραι, ἐξ ὧν ἐπῄνεσε τὸν Ἀχιλλέα, καλῶς ἠπίστατο ὁ ποιητὴς ὁ Μεσσάπιος.
Cf. etiam Gell. 17, 17, 1: Quintus Ennius tria corda habere sese dicebat, quod loqui Graece et Osce et Latine sciret.